Az elmúlt 5 évben az Üvegtigrisnek sikerült az, ami a magyar filmek közül csak keveseknek. A film a mozikon kívül elkezdte élni a saját életét. Üvegtigris rajongói klubok alakultak, több egymás utáni évben rendeztek az ország különböző pontjain Üvegtigris-fesztivált és a "Tigrisből" származó mondatok közül több szállóigeként kering. Ezek a mondatok megtalálták a közvetlen kapcsolatot a nézőkhöz és nem értelmiségi klubok mélyén bukkannak fel újra, hanem kocsmákban hallhatók, autókra ragasztott matricákon olvashatók.

A történet első olvasatra talán nem hordoz magában különösebb borzongató izgalmakat: egy útszéli büfékocsi egyáltalán nem ambiciózus tulajdonosa, Lali különös, időben és térben is megfoghatatlan világban él öt barátjával, aki a maguk módján próbálnak boldogulni - és a maguk módján vallanak ezek a próbálkozások rendre kudarcot. Ám helyzetük és ok maguk attól lesznek izgalmasak, hogy Laliék akkor sem adják fel életmódjukat, ha a külvilág szemében már megbuktak. Mert az ő szemükben a külvilág lényegtelen, sajátos öntörvényű világukban jól érzik magukat és nem is akarnak szembesülni azzal, hogy rég letértek arról a pályáról, amelyen a világ közben halad.

Az elmúlt öt év sikereit követően minden jel arra mutatott, hogy a Tigris történetét folytatni kell. A tinnyei tóparton 2005 nyarán újra felépült az Üvegtigris és újra megjelentek a sokak által szeretett figurák. Jött Gaben a terveivel, Csoki a még jobban felturbózott Babettájával, Róka a seftes kacatjaival, Cingi az új hangszerével. Természetesen várta őket Lali, aki még jobban berendezkedett Tigrisével a tájban és Sanyi, aki... Nos nem lett sokkal eszesebb és nem lett sokkal tisztább sem, ám aki továbbra is száz százalékosan Sanyi... Bár még a moziban is alig jelent meg a film, de már minden warez honlapon fenn van 5.1 es magyar szinkronnal!